Nem tudom, hogy fejezzem ki magam, milyen érzések keveregtek bennem a felvonuláson.
Először is pompásan éreztem magam egész idő alatt. Amikor a Vörösmarty térre érve megláttam a sok ismerős arcot, akkor teljesen megfeledkeztem a kinti életemről. Belecsöppentem a saját világomba. Birodalmiak, fejvadászok, lázadók, jedik és sithek mind mind a főváros szívében gyülekeztek. Rögtön ott azt gondoltam, hogy "Reszkess Budapest, mert megjöttek a Messzi messzi galaxis lakói és meghódítják a fővárost."
Amikor a jelmezes és civil tömeg vonult végig az Andrássy úton a Hősök terére én végig katonaként lépdeltem előre, hogy bevegyük a teret. Ez sikerült is!
Szó ami szó, a katonás jellemhez nem igazán passzolt az arcom, de azt úgyse látta senki. A sisak alatt végig vigyorogtam, hiába gondoltam azt, hogy én egy kemény fejvadász vagyok. Szinte éreztem, hogy az arcom sugárzik az örömtől és a boldogságtól.
Nem is lehet érte megróni, hiszen ez az életem!
Biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen megmozdulások, amelyeken természetesen ott leszünk. Mert az Erő velünk van!
