Második fejezet 

Négy ember bandukolt Mos Eisley koszos, homokos utcáin. Nem sokan vettek róluk tudomást, senki nem figyelte, mit beszélnek. 
- Hányas dokkban is van a hajód, Dron? – kérdezte Rion. 
- Harmincegyes. Kicsit sokat kell gyalogolni. 
- Aha. Schiffert hajója? 
- Őőő… - Schiffert kissé feszengett, láthatóan ideges volt. – Javítás alatt. Dron egy kissé… összetörte. 
Rion felhúzta a szemöldökét. 
- Nana, te tehetsz róla. Ha egyszer ideadod, ne rángasd folyton a másik kormányt! – vágott vissza a fiatalabb csempész. 
- Még, hogy én? Ha nem vetted volna észre, a becsapódástól mentettem meg magunkat! Többet nem adom a kezedbe a kormányt! 
- Schiffert, ne veszekedj Dronnal ennyire, azt csak nekem szabad! – ordította le Rukia Schiffertet, nevetésre ingerelve a bandát. 
- Ezért szeretek veletek lógni – mondta vigyorogva Rion. – Meghozzátok az ember jó kedvét. 
- Köszönjük az elismerést – hajolt meg Rukia, újabb hahotára késztetve a srácokat. 
- Mégis mi ez a hangzavar, emberek? – hangzott fel a hátuk mögül egy torzított hang. 
Megfordultak. Három birodalmi rohamosztagos állt mögöttük. 
- Nevetgélünk, biztos úr – válaszolt Rukia. – Talán nem szabad? 
- Rendbontóknak tűnnek – mondta a katona. – Csak nem részegek? 
- Talán sörszagot érez? – kérdezte Rion. – Egyszerű járókelők vagyunk. 
- Gyanúsak nekem – folytatta tovább a katona. – Hová igyekeznek? 
- A hajómhoz – szólt Dron, a lehető legnyugodtabb, kissé talán lenéző hangnemben. – Elhagyjuk a bolygót. 
- Aha. És hová mennek? 
- A Coruscantra – válaszolt változatlan hangnemben Dron. – Talán nincs megtiltva, hogy elutazzunk. 
- Nem, nincs – válaszolt kelletlenül a rohamosztagos, kissé érződött a hangján, hogy zavarban van. – Akkor menjenek, ne is lássam magukat! 
- Köszönjük, hogy továbbenged – sziszegte mérgesen Schiffert, majd elindultak. 
Mikor a katonák már az utca másik végén jártak, a csempészek folytatták a beszélgetést. 
- Ez mégis mi akart lenni? – tette fel a kérdést Rion. 
- Véletlenszerű ellenőrzés – szólt Rukia. – Mióta egyre nagyobb méreteket ölt a lázadás, mindenkit ellenőriznek, aki egy kicsit is gyanús nekik. Engem eléggé idegesít, már negyedjére „ellenőriztek” minket. Legszívesebben helyben lekaszálnám őket. – mondta fenyegetően és vibrokardja markolatára tette a kezét. 
- Veszélyes lány vagy, ugye tudsz róla? – poénkodott vele Rion. 
- Ezért vigyázz velem – szólt vissza, csalfa kis mosollyal a száján. Dron egy pillanatra szúrósan nézett mindkettőjükre. Rion egyből levette, hogy a férfi nem csak barátságot érez a lány iránt. 
Tőlem nem kell tartanod, barátom. Nincs olyan lány, aki újra megdobogtatná a szívem… – gondolta. 

A Hero Hawk belterében egy gyönyörű, kék bőrű twi’lek nő ellenőrizgette a műszereket. Thala, Schiffert társa. Mikor a többiek elmentek, nem akart velük tartani. Jobbnak látta, ha valaki vigyáz a hajóra. De nagyon unatkozott közben. Inkább ellenőrzött mindent, hogy rendben működnek-e. Közben Schifferten gondolkozott. Úgy fél éve mentette meg a férfi Rylothon. Rabszolgaláncra kötötték, próbálták megtörni. De ő nem engedett, hiába verték. Schiffert felfigyelt erre. Mikor a rabszolga-kereskedők kezdték leszaggatni a ruháit, hogy magukévá tegyék, Schiffert közbelépett. Lelőtte a hat férget. A többi hajcsár azonnal lőni kezdett rá, de nem hagyta magát. Thala odafutott mellé. Mikor mind holtan estek össze, Schiffert felvitte a hajójára, a Shadow Handra. Örökre kitiltották őket a Rylothról, de nem bánta egyikük sem. Thala eleinte úgy hitte, Schiffert magának akarta és ezért mentette meg, de rájött, hogy a férfi megsajnálta és tisztelte ellenállásáért. Idővel összeszokott páros lettek, túl voltak már több balhén. Thala túlságosan is kötődött már társához. Ez túlmutat a barátságon. Igen, gondolta, beleszerettem. De a gondolatait megakasztották a kintről jövő hangok. 
Abbahagyta az ellenőrzést, és leszaladt a rámpán. 
- Végre megjöttetek! – szólt oda az érkező négy csempésznek, és kiszúrta Rion-t. – Üdv, Rion, mi járatban? 
- Hello, Thala. Arról lenne szó… - kezdte, de Dron beléfojtotta a szót. 
- Thala, ellenőrizted a hiperhajtóművet? – kérdezte gyorsan Skyhawk. 
- Igen, 10 perce néztem meg. De mi… 
- A pajzsokat, a létfenntartó rendszert? 
- Igen, mindent átnéztem. De miért… 
- Rendben, akkor készen áll a hajó az indulásra. 
- Schiffert, mi ez a sietség? – kérdezte a másik csempészt a nő. 
- Arról lenne szó, hogy van egy kisebb melónk. De a részletekről őt kérdezd – mutatott Schiffert Rionra. 
- Nos? – kérdezte szúrós tekintettel Riont Thala. 
- Szóval, lenne egy zsíros fűszerszállítmány, a Chommel-szektorig. Ebben kellene a ti segítségetek. 
- Megőrültél?! – hisztériázott a nő. – A szektor tele van birodalmiakkal! 
- Azt hiszem, tényleg megőrültem. 
- Nyugi kislány, nem lesz gond! – karolta át Schiffert. – Gondolj a fizetségre, elég nagy pénzt kaszálhatunk. 
- Nem győztél meg. De mehetünk. 
- Akkor mindenki a hajóra, indulunk! – kiabált Dron, majd Rukiával együtt beszaladt a pilótafülkébe. 
A többiek leültek a hajó közepén lévő ülésekbe és várták az indulást, miközben bizakodtak, hogy Dron és Rukia nem mennek neki semminek felszállás közben…

Harmadik fejezet 

A Hero Hawk lassan felemelkedett a dokkból. Dron biztos kézzel kormányozta a hajót, ismerte, mint a tenyerét. Mióta csempészkedik, ezt a gépet használta. Vérbeli koréliai férfi. Lehet, hogy őrült módjára tud vezetni, de halálosan jó. Majdnem annyira, mint Han Solo. És ezt tudta, kissé egoista volt. Rukia sokszor a szemére hányta. De Dron nem változtatott ezen. A személyiségének része volt. Másoknak nem ártott vele, Rukia is csak csipkelődésből dörgölte az orra alá. A csempészkedést nem tartotta bűnnek soha. Utálta a Birodalmat és jobban tetszett neki, ha kárt tehet Palpatine-nak. Büszke volt a munkájára. Akárcsak a hajójára. Az öreg Hero Hawkra. 

Sok éve Dron Skyhawk egy egyszerű pilóta volt, a Korélia-rendszerben. De átverték és belekeveredett, akarata ellenére, egy fűszercsempészetbe. Nem tudta mit szállít – csak a profit érdekelte, amit kapott volna érte. De, mikor megérkezett Koréliára, és leadta volna az árut, lekapcsolták a birodalmiak. Egy pilótatársa, Dress Fartez küldte rá a rohamosztagosokat. Pusztán irigységből, mert ő nem volt olyan jó pilóta. Dron szorult helyzetbe került. Ha elkapják, büntetőtáborba küldik. Jobb ötlete nem lévén, sugárvetőt rántott, és halomra lőtte a katonákat. Menekülőre fogta a dolgot, Igazmondó Toryl Használthajó-udvarába ment, hogy hajót szerezzen és elmenekülhessen. Nem volt túl sok kredit nála, de egy olcsó hajó kijött belőle. Ahogy válogatott, meglátta a gyöngyszemet, egy Dynamic BU-4800-as teherhajót, kisebb fegyverzettel. Elég rossz állapotban volt, de repült és ez volt a lényeg. El tudott menekülni a Koréliáról. Beállt csempésznek, a hajót pedig elkeresztelte Hero Hawknak, azért, mert képes volt lerázni vele a ráküldött TIE vadászokat. Több átalakításon esett át a hajó – hajtóműrendszer teljes cseréje, új hiperhajtómű, erősebb lézer a lövegtornyokra, két kiengedhető automata sugárágyú a pilótafülke aljára, oldallézerek teljes cseréje. A hajó teljes fémesszürke borítása le lett festve sötétkék-szürke kombinációjára, így igazán dögös színekben pompázott a Hero Hawk. A gyártóját nem tudta a gazdája – valószínűleg több évtizede csődbe mentek –, csak azt, hogy a hajó nyolcvan éves. Egy ilyen öreg roncsból készült el a Galaxis leggyorsabb hajóinak egyike. Nem érdekelte Dront, hogy összesen csak negyven tonna rakományt bír el, hogy más pilóták lenézték, mert ősrégi volt. Szerette a hajót, ez volt a lényeg. 

- A légkört elhagytuk. Készülj az ugrásra, Dron – szólt rá társára Rukia. 
- Vettem. Irány az Ord Pardron – mondta Dron, és beállította a koordinátákat. 
Néhány percnyi repülés után jelzett a műszerfal, elhagyták a gravitációs teret. Skyhawk meghúzta a hiperhajtómű karját. A csillagok csíkokká váltak a gyorsulástól, és egy kék, fénylő csövet alkottak. Beléptek a hipertérbe. A robotpilóta átvette az irányítást, nem volt szükség már rájuk. Hátramentek a többiekhez. 
- Félóra és megérkezünk - szólt Dron. – Álneve és papírjai mindenkinek vannak? 
- Horrad Stroff, teherpilóta – adta a választ Schiffert, és megmutatta hamis igazolványát. 
- Carder Vertar, utazó – osztotta meg álnevét Rion is. 
- Fenter Thal, gépész – vetette oda Thala, láthatóan rossz kedvel. 
- Allisha Jaiten, másodpilóta – szólt Rukia. Rion csodálkozva hallgatta a keresztnevet. Láthatóan kissé elszomorodott. 
- Corran Mittalhead, teherpilóta és született császár – dobta be saját álnevét Dron, megnevettetve a bandát. Rukia nevetés közben fejbe is vágta. 
- Hé! 
- Ne nagyzolj itt, te, repülő bantha! – szólt be neki megjátszott haraggal. 
- Oké-oké, most tíz percig nem nagyzolok. 
- Ez tőled eredmény – vigyorgott rá a lány. 
- Na, Rion, vázold fel nekünk még egyszer az egészet – szólt oda Schiffert. 
- Ahogy megérkezünk az Ord Pardronra, a fővárosban leszállunk. Tizenhetes dokk, majd én navigálok. Ott felpakolják az árut, mi elmegyünk a Chommel-szektor egyik bolygójára, azt majd indulás előtt tudjuk meg, melyikre is. Ott lepakolunk, megkapjuk a teljes rakomány árát, visszavisszük, és megkapjuk a pénzünk. Ennyi a dolog. 
- Hmm. Visszafelé a birodalmi ellenőrzéssel lehet gondunk – elmélkedett Dron. – De bízzatok a hajómban. Sok dolgon van ez már túl, gyerekjáték neki. 
- Nem azt mondtad, hogy tíz percig? – szólt rá Rukia, összehúzott szemmel. 
- Hej, kislány, csak az igazat mondtam – védekezett Dron. 
- Jól van, te majom, elnézem. 
Rion odafordult Schifferthez. 
- Ezek mindig veszekednek? – kérdezte tőle. 
- Állandóan. De sose gondolják komolyan. Olyanok, mint egy házaspár. 
- Hé! – Rukia jól hallotta Schiffert szavait. – Én meg Ő? Megőrültél te?! 
- Miért, talán nem jól mondom? 
- Nem! Nem mondod jól! – ordította le Rukia. Ránézett Dronra, az meg csak röhögött. - Mit nevetsz, te űrjáró császárjelölt? 
- Semmi-semmi – próbált hárítani Dron, de Schiffert nem hagyta. 
- Ugyan, komám, mondd az igazat. Nem vagy közömbös Rukia felé, mi? – kérdezte Schiffert kaján vigyorral. 
- Ezt meg honnan a francból szeded?!- hüledezett Dron. A feje tiszta vörös volt. 
- Látszik rajtad. Tudom, hogy… - Rukia nem hagyta befejezni a mondatot, mert fejbe vágta az idősebb csempészt. - Hé, ez fájt! 
- Megérdemled – szólt neki. Thalara nézett, aki a kis társaságtól elfordulva ült. – Mi a baj, Thala? 
- Csak azon merengek, miért lehet ezeket mindenbe belerángatni. Dron kalandvágyó, bármilyen veszélyesebb munkát elvállal. Schiffert meg a profitra megy, túl mohó – mondta elgondolkozva. – Nem is tudom, miért vagyok még itt. De ha nem lennék, tuti nagy bajban lennétek. 
- Az már igaz. Jó párszor otthagytam volna a fogam, ha nem mentesz ki – mondta neki Schiffert. 
Thala mosolygott egyet. 
- Őőő… Srácok – szólalt meg Dron, valami fura hanglejtéssel. 
Mikor mindenki rá figyelt, kimondta, amit szeretett volna. 
- Letelt a tíz perc. Most már megint én vagyok a kirá… - nem tudta befejezni, mert Rukia úgy fejbe vágta, hogy a sapkája is leesett. – Ha még egyszer fejbe csapsz, kidoblak az űrbe! 
- Utána meg sajnálkoznál, hogy nem mész semmire egymagad – mondta a lány egy kis mosoly kíséretében. 
- Igaz – válaszolt Dron. Szégyellte magát. 
- Gyere, ellenőrizzük a pilótafülkét – hívta a lány. 
- Oké, menjünk. Te meg ne kombinálj folyton, Schiffert! 
A megszólított ült tovább vigyorogva, ha megszólal, lehet, megint kapott volna a fejére. 
Rion elgondolkozva ült. Összeillik ez a két emberke. Jó látni ezeket a csipkelődéseket. De szomorúsággal is eltöltötte. Tizenhat év. Ennyi telt el a Klónháború vége óta. Rion nem beszélt senkinek erről. Azóta egyedül van. Elvesztette a lányt, akit szeretett… 

- Emberek, megérkeztünk! – kiabált ki Dron a pilótafülkéből. – Rion, gyere előre! 
Rion kizökkent gondolataiból, és bement a pilótafülkébe. 
A kék cső csíkokra bomlott, majd a csíkok csillagokká váltak. Előttük az egyhelyben álló Ord Pardron terpeszkedett, az űr sötétjében…

Negyedik fejezet 

- Ahogy elnézem, jó helyen járunk – mondta elégedetten Rion. 
- Remélem is. Sose jártam a bolygón – szólt Rukia. 
- Ord Pardron… Még a nevem is benne van a bolygó nevében! Ez a szerencsénket jelzi, tudom! – örült meg Dron. 
- Nincs olyan, hogy szerencse – motyogott elgondolkozva Rion. – De igazad van, tényleg benne van. 
- Csak nem hiszel az Erőben? – csodálkozott el Dron. 
- De, hiszek benne. Tudom, elítéled. De te miben hiszel? 
- Én? A vallásokban, azokban nem. Nem látom a teremtőt, nem érzem, nem tudom kimutatni. Tehát nem létezik. Az egész Galaxis szerencsés véletlenek sorozata során alakult ki, nem valami nagy istenség keze nyomán. Ha úgy vesszük, én a véletlenben és a szerencsében hiszek. 
- Értem. Hát, embere válogatja a hitét, nem igaz? – kérdezte erőltetett mosollyal Rion. 
- Így van. Ettől vagyunk egyéniségek, Másban hiszünk, más az észjárásunk, máshogy nézünk ki. Mindenki más valamiben, mint a többi. Mindenki egyedi. Csak hát, vannak egyedibbek, például én – dőlt hátra elégedett arccal. 
- Megint ez az önimádat. Ezért van szükséged rám, mindig azt hiszed, te meg tudod csinálni, félúton kiderül, hogy mégsem, és húzhatlak ki a bajból újra – mondta maga elé Rukia. 
- És ezért vagyunk mi társak, nem igaz, kislány? – vigyorgott rá, miközben megsimogatta a fejét. 
- Igazad van. De köszönöm, elég lesz, összeborzolsz – nyomta el gyengéden Dron kezét, miközben mosolygott. – Hátramegyek a többiekhez, ha nem baj. Úgyis Rion tudja, hova is kell leszállni. 
A lány kiment, a két férfi tekintete követte. Van valami abban, amit Schiffert mondott – gondolta Rion. 
- Ülj le, ne álldogálj mindig – ajánlotta Rukia megürült helyét Dron. 
- Oké. Délnyugatra menj, a város Detrozte. 
A Hero Hawk belépett az Ord Pardron légkörébe. Rion utasítása szerint délnyugatra tartott, egy kisebb kikötő felé. Miközben átrepültek felette, nézegették a tájat. Tiszta, legtöbb helyen érintetlen vidék. Várost, vagy egyáltalán valami emberi alkotást ritkán látni. Szép hely. 
Közeledtek Detrozte városa felé. Messziről látszottak a kiemelkedő, szürke épületek és a hosszú sorba rendezett dokkok. A központ körül hatalmas, de egymástól távol eső házak terültek el, kifelé haladva egyre ritkásabban. Telepesek házai. Farmok. A Hero Hawk kommunikátora bejövő hívást jelzett. 
- Itt a Detrozte űrkikötő, kérem, azonosítsák magukat. 
Rion válaszolt. 
- Itt Carder Vertar és Corran Mittalhead. Elvállaltunk egy megbízást egy bizonyos Grosh Jorkterz-nél, aki a tizenhetes dokk tulajdonosa. 
- Várjanak egy pillanatot, ellenőrzöm. 
Néhány perc telt el, senki nem szólalt meg. Rion és Dron türelmetlenül egymásra pillantottak. 
- Rendben, leszállhatnak a tizenhetes dokkban. 
- Köszönjük – mondta Dron, majd bontotta az adást. – Eddig simán megy. 
- És remélhetőleg végig így fog menni. 
- Ha meg nem, itt van ez – tapogatta meg a DL-44-esét. 
- Meg ez a kettő – mutatott DC-17-eseire Rion. 

Rukia felbukkant a hajó közepén. Mindenki készen állt a leszállásra. Thala idegesen ellenőrizte sugárvetőjét, ellenben Schiffert teljesen nyugodtan ült. 
- Srácok, el ne felejtsétek, itt álnevet használunk – mondta nekik Rukia, miközben az ülésekhez sétált. 
- Vettem, hölgyem. Már a zsebemben érzem azt a sok kreditet – motyogott maga elé fanatikusan Schiffert. 
- Azért ne legyél ennyire biztos a dologban. Rossz előérzetem van – vetette oda Thala, de rájuk se nézett. 
- Mindig ezzel jössz. Nekem nincs rossz előérzetem, csak azt érzem, kaszálni fogunk! 
- Mert csak a kreditek hajtanak mindig – hűtötte le Schiffert kedélyeit. A hangjából érződött, hogy nem épp a legnagyobb erényének tartja a mohóságát. – Dron haverod is visszafoghatná magát. Minden veszélyes melót elvállal. Csoda, hogy még éltek – utolsó mondatát Rukiának szegezve. 
- Nem bánnám, ha mellette halnék meg… - Rukia maga elé révedt. Thala ránézett. 
- Ezt most komolyan mondtad? – csodálkozott el. 
- Azt hiszem… 
Schiffert gyorsan témát váltott, nem igazán jött be neki ez a fura hangulat. 
- Rukia, hogy is találkoztál Dron-al? Sose meséltél erről. 
- A Korélián. A Naboon születtem, de szerelőként a Korélián dolgoztam, hat éve. Nem igazán szerettek a munkahelyen. Nem viselték el, hogy én megmondom a véleményem. Meg is jártam, kirúgtak. Földönfutó lettem, ellehetetlenítették, hogy elhelyezkedjek bárhol is. Már koldulnom kellett az életbemaradásért. Pedig bárhova elég lett volna a szaktudásom. Úgy három hónappal a kirúgás után, egy esős éjszakán három részeg disznó kapott el. Gondolhatjátok, mit akartak, de nem jutottak el addig. Két lövés hasított a levegőbe, és ott állt. Dron Skyhawk ott állt tíz méterre, a sikátor bejáratánál. A lövések leterítettek két fickót, de nem ölte meg őket. Csak kábító fokozatúak voltak. A harmadik elszaladt. 
- Jól vagy? – kérdezte tőlem. 
- Igen. Köszönöm. 
- Nincs mit megköszönnöd. Örülök, hogy segíthettem – mondta azzal az igazi Dronos hanglejtéssel, és indulni akart. 
- Várj! Legalább a megmentőm nevét tudjam! – marasztaltam. 
- Dron Skyhawk, csempész. Te pedig… 
- Rukia Kutstern, gépész. 
- Örvendek, Rukia. És, ha most megbocsátasz… 
- Ne hagyj itt! – könyörögtem neki. – Kérlek! 
Hátranézett, egyenesen a szemembe. Már a könnyem is csorgott. 
- Ne sírj. Képtelen lennék kint hagyni az esőben egy könnyező lányt. – mondta kedvesen és odasétált hozzám. Levette a dzsekijét és rám terítette. 
- Így nem fázol meg. Gyere, van hely neked is a parkolóhelyemen. 
Egy kis, fapados hotelbe vitt. Ott elmondtam, mi történt velem, és kértem, hadd menjek vele. Addig győzködtem, míg végül bele is ment. Azóta vagyunk társak – zárta le monológját Rukia. 
- Hát igen. Dron híres arról, hogy segít a bajbajutottakon – jegyezte meg elgondolkozva Schiffert. 
- Én mondjuk nem néztem ki belőle – mondta mosolyogva Thala. – De szerencse, hogy összehozott vele a sors. 
A hajó kicsit megremegett, ahogy Dron megfordult. Lassan ereszkedni kezdtek, a tizenhetes dokkba. 
A leszállás simán ment, a gép csak egy picit rándult meg. A két csempész kirohant a pilótafülkéből. 
- Fiúk-lányok, megérkeztünk! Ord Pardron, Detrozte, tizenhetes dokk – közölte Dron. 
- Mindenki használja az álnevét –figyelmeztette a társaságot Rion. 
- Megértettük – reagáltak a többiek, majd Dron kinyitotta a rámpát, és lementek. 
A dokk kínosan tiszta volt, sehol nem láttak koszfoltot. Látszott rajta, hogy magánkézben van. 
Három alak állt a dokk bejáratában. Középen Grosh Jorkterz, egy barna bőrű zabrak férfi. Mellette a két felfegyverzett twi’lek testőre állt. A közeledő alakokat figyelte. 
- Fogadja üdvözletünk, uram! – köszöntötték a csempészek. 
- Üdvözlöm önöket. Tehát maga lenne Carder Vertar, jól mondom? – nézett Rionra. 
- Igen, uram. 
- Kaphatnék bizonyítékot arról, hogy az, akinek mondja magát és, hogy maga vállalta el a munkát? – kérdezte gyanakodva. 
- Természetesen. – Rion egy kis kotorászás után kihúzta ballonkabátja zsebéből igazolványát és a megegyezésről szóló levelet, és átadta a zabraknak. Az egy ideig nézegette, majd megszólalt. 
- Igen, ön az. Elnézést ezért, kénytelen vagyok ellenőrizni az embereim. Tudja, sok a csaló – szólt megjátszott sajnálkozással. 
- Megértem, uram. 
- Két óra múlva felszállhatnak, addig végzünk a felpakolással. Ha gondolják, töltsék el ezt az időt a városban, ajánlhatom a Trantor Kantint, innen kétutcányira. 
- Megfogadjuk a tanácsát. De szeretném, ha valaki itt maradna a hajónál, csak biztonságosabb – mondta Dron. 
- Itt maradok – egyezett bele Thala. – Most nincs kedvem úgyse a kantinba menni. 
- Rendben. Vigyázz magadra – intette óvva Dron. 
A kis csapat kifelé indult a dokkból. Útbaigazítást kértek egy, az utcán járkáló rodiaitól, majd megindultak a kantin felé. 
- Ki akar fizetni? – kérdezte Rukia. 
- Rám ne számíts – visszakozott Schiffert. – Alig van nálam kredit. 
- Majd én, úgyis én rángattalak bele titeket a balhéba – jelentette ki Rion. 
Elértek a kantinhoz. Már a környéke is olyan steril volt, mint a dokk. Ez bizony egy tisztán tartott város. 
Belül hasonló fogadta őket. A körkörösen elrendezett asztaloknál nem ültek sokan és azok is csak emberek, twi’lekek, vagy rodiaiak voltak. 
- Hát, nem egy színes társaság – jegyezte meg Schiffert. 
- Ha a sörük jó, nem baj – mondta Dron, majd megindultak a pult felé. 
- Egy alderaani sör, két nabooi világos sör és egy koréliai rum lesz. 
- Sajnálom, de nem tartunk koréliai szeszesitalokat – utasította el az utolsó kérést a csapos. 
- Milyen kantin ez?! – horkant fel Dron, aki köztudottan csak koréliai alkoholt ivott. 
- Nyugi, kivételesen ihatsz mást – csitította Rukia. 
- De… 
- Még egy nabooi világos sört – kérte a lány és odanyomta Dron orra alá az üveget. – Finom ez, hidd el. 
- Jól van, a kedvedért megiszom. 
- Üljünk le – hívta őket Schiffert. 
Leültem az egyik asztalhoz. Dron csak nyalogatta a sört, nem igazán ízlett neki. Nem csoda, koréliai sörön tengette eddig a kantinbéli napjait. A többieknek jó huzatjuk volt, Schiffert már a második adagot kérte. 
- Na, akkor menni fog ez a meló. Eddig sínen vagyunk – mondta elégedetten Schiffert. 
- Nem lesz gond, csak elmegyünk, lepakolunk, visszajövünk az áruval és kész – folytatta a nyugtatást Rion, miközben meghúzta a sörét. 
- Ne ilyen hangosan, srácok! – csitította őket Rukia. 
- Ugyan, mitől félsz? – kérdezte Dron. 
- Akár birodalmiak is hallgatózhatnak itt. Jobb, ha vigyázunk. 
Nem vették észre, de igazuk volt. Nem messze tőlük egy szürke, rongyos kabátú ember hallgatta ki, mit mondanak. Elővett egy kis rádiót és beleszólt: 
- Csempészek. Valószínűleg Grosh Jorkterz emberei. Figyeljék a dokkot. 

A társaság, kissé ittas állapotban igyekezett visszafelé a tizenhetes dokkhoz. Dron persze józan volt, hiszen nem ivott sokat és még vezetett is. Schiffert viszont egy kissé már kóválygott. 
Beértek a dokkba. Jorkterz már ott várt, láthatóan készen voltak a rakodással. 
- Látom, megérkeztek. A rakodás kész, már csak az indulási információkat kell átadnom. A céljuk a Karnilus bolygó. Ott az egyik emberi település, Zetion. Itt ez az adattömb, ezt adják majd át Zehnen Kahnak, a huszonhármas dokkban. Tudja a dolgát, lerakodják az árut, átadják maguknak a fizetséges ládákat, visszahozzák, és megkapják a részük. Ne próbáljanak átverni – mondta kissé fenyegető hangnemben. 
- Vettem, uram. Meg fogja kapni a ládákat, sértetlenül – ígérte Rion. 
Elindultak a rámpán, Rukia és Dron bementek a pilótafülkébe. A többiek hátul elhelyezkedtek. 

Egy Dynamic BU-4800-as teherhajó felszállt a tizenhetes dokkból. Az ott várakozó birodalmi kém várta társa jelentését. 
- A Karnilusra mennek. Zetion, huszonhármas dokk. 
- Remek! Érzem, jó fogás lesz egy csempészekkel megrakott hajó…