Már megint ez a "játék rossz, be kell tiltani" szöveg. Mikor fogják fel ezek a támadók, hogy akármilyen erőszakos egy játék, nem attól lesz a gyerek erőszakos. Igaz, vannak esetek, amikor ha eltiltják a géptől, konzoltól, akkor az lesz, mert játékszenvedélye van.
Szerintem maga a játékos irányítja a sorsát. Vegyük az én példámat. Én szeretek játszani Need for Speed-el, Grand Theft Auto-val. Számítógépen nyugodtan törhetem az autót, gázolhatom el a gyalogosokat, száguldozhatok, amíg a való életben odafigyelve vezetek. Emlékszem, egyik nap régen délelött NFS-eztem, aztán délután mentem be a városba. Nem is gondoltam arra, hogy most le kell győznöm egy másik autóst a verdájáért. Vagy egy másik példa: Egyszer mentem angol órára, aztán egy civil autóval rendőrök megbüntettek és elvették a forgalmimat. Angol óra után hazaérve feltettem egy kis NFS-t és adtam a rendőröknek! Ezzel le is vezettem rajtuk a miattuk keltett feszültséget.
Az akciójátékok, kalózos játékok meg olyan élményt nyújtanak, amiket a való életben nem tud mindenki kipróbálni. Úgyhogy gyerekeknél is a szülői nevelés a meghatározó!

Szerintem, nem a játékot (sem ezt, sem másikat) kell hibáztatni, ha a játékos, ha a gyerek, úgymond ennek hatására, erőszakos lesz! Hisz nem a játék, a film, az erőszakos tartalom neveli a gyereket! Arra ott van a SZÜLŐ! Ha a játékos nem tudja felfogni, hogy a játék környezetében véghezvitt tettei másak, nem azonosak a valós életben megtehető dolgokkal, akkor ott vagy nevelési hiba, vagy komolyabb gond van!

Anno én is néztem mind a tévében, mind pedig a moziban erőszak-tartalmú filmeket. Érdekes módon, mikor megnéztünk egy Bud Spencer, Terence Hill filmet, nem pofoztuk hülyére másnap az osztálytársakat! Később játszottam, jócskán erőszak- tartalmú játékokkal, hisz akkoriban, még ezeknek a korlátozása korántsem volt ennyire előtérben, mint manapság. Valahogy, mégsem lettem tömeggyilkos! Nem mentem be az iskolába, és likvidáltam, a fél osztályt!
Hogy miért? Talán mert voltak szüleim, akik neveltek!
Akik megtanítottak arra, mi a jó, és mi a rossz, mit lehet, és mit nem! Ezenkívül, kialakult bennem egyfajta erkölcsi morál! Ez vagy engedi a gonoszságot, vagy sem. Alkati, ismétlem, (és nem győzöm hangsúlyozni!!!) nevelési kérdés!
Nem kell mindent a játékokra, és a filmekre kenni!
Már csak azért sem, mert a végén, csakis egy szép zöld gyep marad nekünk a játékok világában, ahol az lesz a győztes, aki több virágot nevel! Ha pedig le mered tépni, kitiltanak örökre a játékból, te szadista!

"Nem emlékszem még egy olyan videójáték élményre, amelytől olyan piszkosnak és gonosznak éreztem volna magam, mint amilyen a kapcsolatom Vette-el volt. Bárcsak vissza tudnám az egészet csinálni, de túl késő - a Bioware elérte, hogy utáljam magamat. Nem erre az érzelmi kötődésre vágytam..."
Nos, ez szerintem alkatfüggő. Senkit nem úgy ültetnek le a gép elé, hogy te azt a figurát kínozni fogod, mert azt KELL tenned.
Ez egy JÁTÉK, addig, amíg abban a világban élsz, addig JÁTSZOL, ha utána esetleg nyakon csapod a húgod, mert hozzád mert szólni, arról NEM a játék tehet, az a pofon BENNED van, akár fojtogattad, akár cirógattad az ominózus karaktert.
Ilyen alapon - ahogy én látom - a pc-s és videojátékok akár 80%-át be lehetne tiltani, hisz a többségük pont az erőszakról szólnak.
A játszó embertől függ, hogy az egészet hogy kezeli. Hatása akár üdvös is lehet, ha JÁTÉKON BELÜL vezeti le a feszültséget - mely akár még egy gyereknél is felgyűlhet, hisz napjai jelentős részét egy olvasztótégelyben - iskolában - tölti, ahol akad mindig egy-és más.
Tehát, ha feszültséglevezetőnek kezeli, akkor még hálásak is lehetünk a program készítőinek. Ha pedig fokozza a feszültséget benne, s kiviszi a játékon kívülre, arról sem KIZÁRÓLAG a játék tehet.
Ez persze csak az én szerény kis magánvéleményem, játékpszichológusok tucatjai vitatkoznak nap-mint-nap ezen a témán, s még nekik sem sikerült dűlőre jutni